II.kötet - 4.fejezet - Maybe it's a bad omen?

Sziasztok!

Sajnálom, hogy ennyire későn. jelentkezem, résszel, ami valljuk be elég rövidke lett a tőlem megszokottakhoz képest. Az előző rész óta, bővült a "család" 9 olvasóval, ami miatt rettentő boldog vagyok! :) A kapott díjakat is köszönöm; megtekinthetitek őket a "díjak" menüpontban. Hamarosan jelentkezem, jó olvasást!  

 u.i.:A blog új kinézetet kapott, hogy tetszik nektek? :) 

Illetve, lenne egy kérésem. Készítettem egy kérdőívet a bloggal, történettel illetve a szereplőkkel kapcsolatban. Kérlek titeket töltsétek ki, avagy szánjatok egy kis időt eme dologra!:) 

Kérdőív

xx, Cher Brooks

Cher Brooks

-Szóval? – kérdezi most már meglepő nyugodtsággal, majd elém sétál.

-Nem tudom. – felelek gyorsan, majd egy rezgő telefon hangjára kapjuk oda a fejünket. Hirtelen egymásra nézünk, s vicces gyorsasággal indulunk meg a telefonom felé.

-Áhá! Valamit titkolsz. Tehát?

-Bridgit ezt nem mondhatom el. Értsd meg kérlek. – kérlelem halkan, s folytatom az ugrálást, hogy elérjem a magasba tartott telefont.

-Figyelj, mindent el fogok mondani, de nem most. Értsd meg, kérlek. – állok le, s figyelni kezdem arcát.

-Rendben. – adja be a derekát vonakodva, majd felém nyújtja a fehér készüléket. – de ez nálam marad. –folytatja, majd kisétál a szobából. Kifújom a bennem lévő levegőt, majd elolvasom az üzenetet.

„Egy hét és Londont ismét fölrázzuk. Aludj jól, xxN ”

Tehát egy hét. Annak ellenére, hogy még mindig úgy érzem, nem kellene elmennem az álom miatt, valami azért mégis arra utasít, hogy nekem ott kell lennem. Viszont van egy rossz előérzetem is, ami nem tetszik. Mostanában nagyon sok rossz dolog fog történni úgy érzem. Érdekes, hogy minden egyes alkalommal, mikor egyedül maradok a gondolataimmal, akkor mindig ugyan az a szál tér vissza. Elveszítettem Nicolet, Lilyt majd Ana-t. Végül jött az anyám, aki a semmiből újból megkeresett, végül rejtélyes módon eltűnt, aztán következett az apám, akiről kiderült, hogy rákos és meghalt. Érdekes, nemde? Mindenki eltűnt mellőlem. Na, igen, akkor még nem is említettem a srácokat. Nekem valami itt nem tiszta… Akivel találkozok vagy a barátom lesz, az utána kilép az életemből és eltűnik. Mi folyik itt? Ez titokban kell tartanom, nem tudhat róla senki.

-Cher! Most már mennem kell! – kiabál barátnőm egy másik helységből, s ezzel kiesek a gondolatmenetemből.

-Máris? –kérdezem a telefonomat a zsebembe csúsztatva, majd kivonulok hozzá.

-Aha, hát holnap már szombat, dolgoznom kell… - fejti ki mosolyogva, majd a kabátja felé indul, s fölvéve azt még egy utolsó tükörbe pillantás után felém fordul, s végül megölel.

-Egyébként… ezt is itt hagyom-, nyújtja át Niall nyakláncát – Ti úgyis hamarabb találkoztok – kacsint egyet, majd ismét megszólal;

-Majd hívlak. Aludj jól, szia! –válik el tőlem, majd integet, s kilép az ajtón. Úgy tűnik, ma este ismét egyedül leszek. Talán a legjobb az lenne, ha már most lefeküdnék… bár ez lehetetlen, hisz’ úgyis jön az álom és akkor jöhet az ismételt sírva ébredés. Valamikor az éjszaka kellős közepén…

Lassan két és fél órája annak, hogy ülök a laptop előtt és unatkozom. Páran meglátták, hogy online vagyok Twitteren és hirtelen kaptam pár üzenetet, illetve csiripelést. Olyan tíz óra körül lehet az idő, és annyi is. Egy nagyot ásítva teszem le a gépet az asztalra, s majd az lassan kikapcsol és elindulok a fürdőszobába.  A ruháimat lassan veszem le, majd teszem a szennyes tartóba. A már hosszú, sötétbarna, már-már feketés hajamat kiengedem, és hagyom, hogy csikizze a hasamat. Nincs kedvem várni, amíg megtelik a kád a forró, de még a bőrömnek kellemes vízzel, inkább átlépek a zuhanykabinba, s hirtelen megnyitom a vizet. Ahogy a reklámokban, most én is úgy kenem be testem minden apró szegletét a rózsaszín, finom illatú tusfürdőmmel, majd öblítem le magamról.

A tíz perces lustálkodásom után már a pizsamámban lépek ki a gőzölgő fürdőből, immár a fogamat is megmosva, s nedves hajjal.

Nem a legjobb három, négy hónapja egyedül feküdni és ébredni… Az egyedüllétem alatt, rengetegszer maradtam egyedül a gondolataimmal és talán még életemben ennyiszer nem beszélgettem önmagammal, mint mostanában. Talán már betegesen is csinálom… Párszor már megkérdeztem Eleanort és Bridgitet is, hogy hallották-e ahogy beszéllek, mert tökre olyan, mintha hangosan beszélnék. Ezért ez megrémít.

Eleanorral táncolok egy számomra ismeretlen szórakozóhelyen a gyors zenére, s közben figyelmem egy rövid hajú srácra terelődik. Ő csak izgatottan húzogatja föl-le a szemöldökét, mire látja, hogy nem mozdulok előle. A barátnőmnek is feltűnik a figyelme, s arra fordítja fejét. Ekkor egy lövés hallatszik. A zene egy pillanatra leáll, mindenki csöndben marad. Majd újra elindul, s megindul felénk a srác, de már két barátjával.

-Fuss! – ordít felém egy férfihang, kihez hamarosan egy kép is csatlakozik. Louis.

-Mi? –kérdezem zavartan, majd lassan meglátom az egyre közeledő srácokat. Göndör haj.

-Csak fuss! El innen! –figyelmeztet kiabálva a zene miatt, majd meglök, s én teszem, amit mond. A kijáratot keresem, de mire megtalálom, egy erős kar fonódik kezeim közé, de én kirántom onnan, s csak futok. Nyomomban a már-már félelmetesen nagydarab sráccal. Mikor már úgy érzem, leráztam őket, lassan, s ziháltan megállok, s összegörnyedek. Ekkor egy lövés hallatszik, s egy sikoly… mely tőlem származik. A kezeimet a szám elé kapva figyelem a testet, amely összeroskad a szemem láttára, de én nem tudom ki az; ahhoz túl messze áll tőlem. Ekkor érzek csak egy szorító fájdalmat, majd…

-Áá! – riadok föl hirtelen. Ismét az álom… Talán egy kicsit „túl is álmodtam”. Valakit meglőttek. Csak az jár a fejemben, kik is ezek az állatok, és talán szó szerint is érthető. Azt akarom, hogy vége legyen… Egy könnycsepp csúszik végig arcomon az álom miatt, följebb húzódom az ágyban, majd megtámasztom hátamat egy pufi párnán. Egyre jobban úgy érzem, ez nem lehet véletlen… nem lehet véletlen, hogy már a harmadik hónapja, hogy kísért az álom. Nem, biztosan csak egy vicc. Hiszen mégis mit keresnék én egy szórakozóhelyen a srácokkal és Eleanorral, illetve ki tudja még kikkel? Talán ez az álom jelzi majd, hogy mire számítsak? Talán ez egy rossz előjel? Ez azt jelentené, hogy nem kellene elmennem arra a bizonyos koncertre? Nem hiszem… a helyszín sosem egy szabadtéri szórakozóhely. Mindig zárt tér, sötét van és hatalmas tömeg. Talán egy bulit jelölhet. Talán ez jelenti azt, hogy ha újra találkozok Harryvel, akkor egy haláleset is lehet a vége?